Az “Egy másik ember” egy társas szatíra az örömszerzés és képmutatás iránti kielégíthetetlen szükségleteinkről Francois és a barátnője letelepedett Vallee de Joux egy elzárt, fákkal sűrűn körülvett részébe. Bár Francois nem újságíró, elkezd írni a kis helyi hetilapnak az ott élők életéről és a filmekről, amelyeket a völgy egyetlen filmszínházában vetítenek. Mivel nem filmkritikus, nem igazán tudja, mit kellene írnia a filmekről, végül szóról szóra kimásolja a filmajánlókat az “Utazás”-ból, egy nívós filmszemléből, amelyet Párizsban adnak ki. A mozi nagyon gyorsan a szenvedélyévé válik, elmegy Lausanne-ba sajtó vetítésekre, melyeket a Genfi-tó környéki kritikusoknak szerveztek. Itt találkozik először Rosaval, a “L’Époque” kritikusával, mely egy színvonalas napilap. A kialakuló kapcsolat feltárja Francois legbelső vágyait, a nő és a kiritikus iránti vágyát. Addig a napig, amíg fel nem fedezik a csalását...